Quimby: szerencsétlen összjáték

Első látásra több tényező balszerencsés “összeérése”, valójában egyetlen pecsét hiányzott a Quimby zenekar végül meghiúsult karácsonyi koncertjéhez. Tanulság bőven van – és persze halvány reménysugár is, sőt, abból rögtön legalább kettő.

Teszi a dolgát - zenél

A történet már-már unalomig ismert, a Quimby immár évtizedes múltra visszatekintő karácsonyi koncertje elmaradásának hátterét azonban eddig nem boncolgattuk – pedig tanulságos, íme.

A száraz tények

Már az hatalmas érvágás volt a rajongóknak, hogy – amint arról elsőként beszámoltunk -  az engedélyeztetés problémái miatt változott az eredeti helyszín: a tavaly sikerrel debütált, több mint ezer néző befogadására alkalmas Campus Aréna információink szerint a West Balkán-tragédia nyomán szigorított biztonsági előírások miatt hullott ki a lehetséges helyszínek köréből. A történet hátterét ismerő forrásaink szerint a korábbi hatósági helyszínbejárás során felmerült ugyan, hogy úgynevezett “ültetett koncert” legyen a karácsonyi Quimby-buli. Ezt az opciót azonban okkal-joggal utasította vissza a zenekar – mondván, az évtizedes tradíciók nyomán mindenki pörgős-ugrálós-táncolós mulatságra készül, és jelentős problémákat okozhatott volna, ha esetleg már a koncert közben borul az “ültetési rend”. Következett a hasábjainkon is megénekelt közlés előbb a koncert elmaradásáról, aztán a helykeresésről, majd a megnyugtató, vagy legalábbis annak tűnő megoldásról: a Club Heaven befogadja a bulit, a pár évvel ezelőtti, emlékezetes tavaszi koncert után ismét a patinás falak közé költözhet egy koncert erejéig a zenekar.
A döntés nagy örömöt okozott mindazok körében, akik az alaposan lecsökkentett nézőszám ellenére jegyhez jutottak, és szintén okkal kiverte a biztosítékot mindazoknál, akik nem – ennek ellenére úgy tűnt, sínen van a történet, nem szakad meg a hagyomány (erről majd a végén még merengünk picit).
Következett a koncert estéje, pontosabban délutánja – a hang- és fénytechnika megérkezett, elkezdődött az ilyenkor szokásos bepakolás-beállás, amikor jött a döbbentő erejű hatósági jelzés: a Club Heaven engedélyeivel is gondok vannak, a megadott nézőszámra – 600-700 emberre – alkalmatlan a helyiség (mint kiderült, a rendőrségtől már december 23-án levelet kapott a rendezvény bejelentője, amelyben felhívják a figyelmét arra, hogy aggályos a buli megrendezése, hiszen az egység működési engedélye maximum 210 fős rendezvényekre biztosít lehetőséget). Ez a hír már mindenkinél kiverte a biztosítékot – és megint csak azt kell mondjuk, nem ok nélkül. Az idén huszadik születésnapját ünneplő csapat tagjai is csalódottak voltak, a rajongók elkeseredettsége is határtalan volt – erről, a DO címszavas beszámolójához írt kommentárok sora tanúskodik –, hatalmas a presztízsveszteség (igen, igen, hiába szépítjük, itt a város jó hírén is csorba esett, ismét), és akkor a koncert meghiúsulásának költségeiről és/vagy anyagi vonatkozásairól szót sem ejtettünk.

Pont annyi volt, mint a Kutya vacsorája

A legégetőbb kérdésre – miért és hogyan történhetett meg mindez? – pofonegyszerű a válasz: látszólag több tényező szerencsétlen egybeesése vezetett a koncert meghiúsulásához, valójában egyetlen engedély, a konkrét buli megrendezését lehetővé tevő passzus hiányzott (amúgy ez lett volna az egyetlen elengedhetetlen előfeltétele a koncertnek).

Mi jöhet ezután?

A már idézett első híradás után a DO/ZiZZ több háttérbeszélgetést folytatott, hatósági embereket, szervezőket és zenekari tagokat is vallattunk, a helyzet egyértelmű: a jelenlegi helyzetben az egyetlen lehetséges opció, hogy alkalmazkodni kell a megváltozott/szigorodott előírásokhoz. Lássunk néhány lehetőséget – mint az alábbiakból kitetszik, több halvány reménysugár is akad.
A zenekar az év elejére tervezett pihenő és a tavaszi-nyári, meglehetősen feszes koncertprogram ellenére is megpróbál kárpótlást nyújtani a városi rajongóknak – hogy pontosan hol, mikor és milyen formában, az még persze kiforratlan, a szándék viszont egyértelmű. Ez a gesztus annak ellenére fontos és örvendetes, hogy minden megkérdezett egyetért abban: a történtekről legkevésbé Kiss Tibiék tehetnek – ha tetszik, az ő feladatuk annyi (lett volna) a történetben, hogy színre lépjenek, zenéljenek egy jót.
A háttéremberek, szervezők, menedzsment, és persze elsőrendűen a helyi erők legfontosabb feladata, hogy találjanak legalább egy olyan helyet, ahol az ilyes koncertek biztonsággal és a szigorú előírások szerint is megrendezhetők – vagyis: ne, semmi esetre se fordulhasson még egyszer elő ilyen blamázs. Evidens lehetőség volna a Dunaújvárosi Sportcsarnok labdacsarnoka, de ott, ugye, csak különleges hangtechnikai beavatkozással lehet élvezhető minőséget produkálni. Lehetséges helyszín a Campus Aréna mögötti folyosó – a Mystery Gang koncertjén több százan szöcskéztek minden gond & baj nélkül ott (az opció a Quimby kapcsán is felmerült, de az engedély módosítása már nem fért bele az előírások szerinti 20 napos határidőbe). Szintén lehetséges helyszín még maga a Campus Aréna – némi áttervezés és átépítés után: a legfontosabb feladat a jelenlegi szűk keresztmetszetű ajtók megnövelése lenne, ezzel, valamint megfelelő nagyságú mobil lépcsők kialakításával a legszigorúbb hatósági előírásoknak is megfelelne a bázis: hosszú távon szerény álláspontunk szerint ez tűnik a leginkább járható útnak.

Karácsonyi Quimby: több mint zene

Sokan és sokféleképpen értékelhetik a történteket most, pár éjszakával, és rengeteg elfogyasztott búfelejtővel a koncert meghiúsulása után. Van egy szempont, amit nem szokás emlegetni, olyannyira nem, hogy többen akár legyinthetnek is minderre, kifaszt érdekel, volt-e, lesz-e még karácsonyi Quimby-koncert Dunaújvárosban.

Helyi erők - akcióban (Fotó: DO/ZiZZ archív)

Nekik csak annyit: a Quimby karácsonyi koncertje nem egy buli a sok közül – sokkal több annál, ám nem csupán a zenekar kínálta koncertélmény miatt, sőt. A mese inkább arról szól, hogy a karácsonyi koncert a fiatal Quimby-rajongók mellett a felnőtt, elment, hazatérő egykori hívek találkozási helye. Magyarul: olyan emberekkel futhatunk össze ilyenkor, akikkel máskor és másutt aligha – egy darab a fiatalságból, bevallottan ideértve e sorok írójának kalandos és mámoros ifjúkorát is.
A karácsonyi Quimby itt: több mint zene, basszameg, a régvolt életünk és a régvolt életünk emléke is – úgyhogy az lenne csak igazán fájdalmas, ha így, ilyen dicstelenül érne véget.